Már nem félünk a Terminátortól

Képtelenség úgy nézni egy sorozat új darabját, hogy nem vesszük alapul a korábbi részeket. Még akkor is, ha esetünkben egy újabb trilógiáról van szó, ám ki kell ábrándítanunk mindenkit: attól, hogy a történetet hellyel-közzel az eredeti sztorihoz igazították, semmi köze nincs az első két rész vérprofizmusához.

True Detective

Egyre nagyobb sikernek könyvelhetjük el az HBO legújabb sorozatát, a True Detective-et. Napról-napra több mémet találunk a neten a két főszereplőről, és egyre több a találgatás a következő évad lehetséges szereplőiről. Az évad néhány igazán egyedi pillanattal bővítette az amúgy átlagos történetet, és úgy tűnik, ennyi elég is az átlagnézőnek. Mi azonban az utolsó epizód után kissé becsapva éreztük magunkat.

Miről is szólt a sorozat? Két nyomozóról, akik egy rituális gyilkosság felderítésén fáradoznak, és eközben ismerik meg egymást igazán.

A sorozat egyik legfőbb erénye a flashback használata: az utolsó epizódokban látható is a hiánya, az, hogy a múltra kevésbé reflektáló epizódok kicsit lagymatagabbra sikerültek. Talán ez betudható magának a történet ellaposodásának, de inkább arra tudunk gondolni, hogy az írók könnyebben el tudták mélyíteni karaktereik ábrázolását, ha ide-oda ugráltak velünk az időben és térben. 

Visszatekintés a klasszikusokra: Esőember

Barry Levinson a modern kori filmezés egyik legtehetségesebb, és ugyanakkor egyik legszélesebb spektrumban tevékenykedő rendezője, számos filmje rangos elismerésben részesült, nem áll tőle távol a sztárgárdát felvonultató szemlélet sem. Rendezett politikai szatírát, háborúellenes filmet, vígjátékot, drámát és sci-fi filmet is.
Filmjei olykor érzelmesek, vagy heves vitákat váltanak ki: előszeretettel szerepelteti két kedvencét, és közeli barátját Robert De Nirót, és Dustin Hoffmant, de alkalomadtán maga is megfordul filmjeiben, mint szereplő.
1988-as filmje egy évvel a sikeres Jó reggelt, Vietnam! után készült, és mint a kasszasikernek számító háborúról szóló filmje, ez az alkotása is a sajtó, és a média mind nagyobb érdeklődését övezte. A Tom Cruise és Dustin Hoffman nevével fémjelzett, érzelmekben bővelkedő dráma központjában a testvéri kötelék áll.

Filmnyelvi gondolatok: Maffiózók a képben

A David Chase által kormányozott Maffiózók a modern kori televíziózás sablonjait használva – a családdráma és a maffiasztori keresztezéséből – olyan egyedi terminust alkotott, amit sokan próbáltak utánozni sikertelenül. Elég csak a Donnie Brasco című film sorozat verziójára gondolnunk, vagy a Boardwalk Empire '20-as évek Amerikájában játszódó gengsztereire, ám a nézettségi adatok és a kritikusok mondják ki a végső szót. Az előbbi próbálkozás még a Maffiózók kezdeti szakaszában (a 2. és a 3. évad között) jelent meg a porondon, a Steve Buscemi-s Boardwalk Empire pedig Terrence Winter (Maffiózók egyik társszerzője) szárnyai alatt. Az első egy évad után kifulladt, a Boardwalk pedig sem a nézettségi index, sem a kritikusok egyöntetű ovációjában nem fürdik ezidáig; igaz, több díjat is bezsebelt, de olyan mértékű sikert nem könyvelhet el, mint a Maffiózók című sorozat.

Django elszabadul

Bárcsak Tarantino legújabb mozija úgy sikerült volna, mint a Becstelen Brigantyk; bárcsak azt mondhatnám, hogy a film közel tökéletes. De a Django közben folyton az járt az eszemben, mi az ami Tarantinót ilyen magasságokba emelte. Hiszen a filmművészetet nem gazdagította radikálisnak, újítónak sem mondható elemekkel sem.
„Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.”

Visszatekintés a klasszikusokra: Apokalipszis most

Francis Ford Coppola klasszikusa egyike a legismertebb háborús moziknak. Egy kis visszatekintés gyanánt foglalkoznék ezzel a kétes hírnevet szerzett alkotással. Miről is szól tulajdonképpen ez a sokak számára ismerős című film?
„A vietnami háború idején az amerikai, vezérkari százados egy őrült parancsnok magánbirodalmába téved. Willard kapitány (Martin Sheen) a saigoni CIA-tól azt a különleges megbízatást kapja, hogy egy nyilvánvalóan megőrült ezredest (Marlon Brando) likvidáljon. Látnia kell, mint válik a vietnámi háború szándékos vagy félelem szülte gyilkolássá. Feladata könnyen az életébe kerülhet. Az ellenséges területeken keresztül el kell jutnia a kambodzsai határhoz, ahol már hosszú ideje él a hegyekben egy "zöldsapkás" ezredes, Kurtz, aki az őt istenként tisztelő bennszülöttekből magánhadsereget szervezett, s esztelen vérengzésekkel tölti napjait. Willard útja felfelé a folyón, a háborús területen keresztül egyre inkább erős színekkel festett rémálomhoz hasonlít. Küldetése: "megsemmisítés bármire való tekintet nélkül".

Lincoln

Steven Spielbergnek, Új-Hollywood fenegyerekének legújabb történelmi tablója kerül még január végén a moziba; a 12 jelölést kapott Lincoln a legnagyobb esélyes az Oscar-gálán. Azonban, hogy képes-e győzedelmeskedni az Abraham Lincoln viharos időszakáról készült alkotás az Akadémiánál, már nehezebb kérdés.
„1865-ben az amerikai történelem legvéresebb háborúja a végéhez közeledik. Az újraválasztott elnök, Abraham Lincoln (Daniel Day-Lewis) azonban nem hajlandó engedményekre: a megosztott kongresszust rá akarja kényszeríteni, hogy hozza meg addigi legfontosabb döntését: egészítse ki az Alkotmányt, és törölje el a rabszolgaságot.
Az ellenállás hatalmas: az elnök azonban ravasz ember, jó stratéga és zseniális szónok. Van, akit meggyőz, van, akit megfélemlít, van, akit megveszteget; lavíroz, csapdákat állít, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy elérje célját - és új fejezetet nyisson a világtörténelemben. „
Spielberg azonban nem teljesíti maradéktalanul a feladatot, ami talán a film leglényegesebb, egyben leggyengébb pontjára is rámutat, a kaland hiányára.